Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim!
Az Utolsó Vacsorán alapította az Oltáriszentséget (Eucharisztia: tehát szentmiseáldozat és a maradandó Oltáriszentség egyben) és az Egyházi Rendet vagyis a Papságot. Azóta a kettõ elválaszthatatlan egymástól: csak ott van érvényes Oltáriszentség, ahol érvényes papság van és fordítva. Az Egyházi Rendet a Szentlélek eljövetelétõl, az elsõ pünkösdtõl megszakítás nélkül, kézföltétellel adták tovább az apostolok és utódaik. Az Úr Jézus az Utolsó Vacsorán csak apostolainak mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. (Lk 22,19, 1 Kor 11,24) Ezért van különbség az általános „királyi papság” és a szentségi szolgálati papság között. Az általános papságban minden megkeresztelt részesült. A keresztségben ugyanis vállalja, hogy keresztény életével papi szolgálatot végez Isten dicsõítésére és a lelkek javára. Az Egyházi Rendrõl ezt írja A Katolikus Egyház Katekizmusa: „Az a szentség, mely által a Krisztustól apostolaira bízott küldetés folytatódik az Egyházban az idõk végezetéig. Az Egyházi Rend egyházi testületet jelent, melynek egy különleges konszekrálás (ordinatio) által válik tagjává valaki. E szentelés a Szentlélek különleges ajándéka által szent hatalom gyakorlását teszi lehetõvé Krisztus nevében és az Õ tekintélyével Isten népe szolgálatára.” (322. és 323. kérdés, in: KEK Kompendiuma, Budapest 2006,112-113.)
A pap a hívekért van. A papszentelésben hatalmat kapott, de azt Krisztus példájára szolgálatként kell gyakorolnia. Ebben a szolgálatban rászorul a hívek támogatására. Tudjátok, hogy Szentatyánk, XVI. Benedek pápa meghirdette a Papság évét (2009. június 19-tál 2010. június 11-ig, Jézus Szentséges Szíve fõünnepe nyitja és zárja). Ebbõl az alkalomból Stephan Turnovszky bécsi segédpüspök úr gyönyörû elmélkedést közölt, hogy mit tehetnek, és mit kell tenniük a híveknek papjaikért. (Was können wir tun, um Priester zu unterstützen? Weihbischof Stephan Turnovszky Wien, in: Hirten nach Deinem Herzen. Priesterliche Berufung, Radio Maria Wien 2009,102-104) Ezt foglalom össze röviden a következõkben.
1. A híveknek elsõsorban imádkozniuk kell papjaikért. A pap is sokat imádkozik a rábízottakért, de õ is rászorul arra, hogy a hívek imádkozzanak érte. Csak a mennyországban fogjuk igazán felismerni, hogy mennyire mások értünk ajánlott imája tartott meg bennünket. Szép szokás megtartani a papok elsõ szombatját, amelyen papokért és papi hivatásokért imádkoznak. Isten ad mindig elegendõ hivatást, csak az elvilágiasodott, vallását nem gyakorló családban elfojtják fiataljainkban a hivatás szavát, vagy éppen az a gyermek nem születik meg, akinek Isten hivatást adott volna!
2. A hívek éreztessék papjukkal, hogy igénylik szolgálatát. A papi állhatosság nagy támasza, ha látja, ma is szükség van rá, ma is igénylik, hogy közvetítse a kegyelmeket, amelyeknek kiszolgáltatását az Egyház reá bízta. Mivel a papszentelés után is ember marad a pap, gyengeségei is vannak. A jó tanítvány elfedi mesterének emberi hibáit, megvédi a rágalmakkal szemben is.
3. A pap is rászorul arra, hogy segítsenek munkájában. Egyedül képtelen mindennek eleget tenni. A hívek háromféleképpen is segíthetnek a lelkipásztori munkában: a) Tehetségük, „karizmájuk” szerint vegyenek részt a lelkipásztori munkában, pl. betegek látogatása, felkészítése a szentségek felvételére stb. b) Segítsék papjukat a plébánia közigazgatási ügyeiben, pl. a könyvelésben stb. c) Gondoskodjanak arról, hogy a plébánia otthonos legyen. A papi nõtlenség prófétai jel a mai világban is. Nagy segítség a pap számára a valóban Egyházát szolgáló házvezetõnõ.
4. Az Úr Jézusnak mint igaz Istennek és igaz Embernek barátai is voltak, pl. Lázár. Az õszinte barátság ápolása segíti a papot a magány és érzelmi világ helyes ápolásában. Természetesen itt meg kell õrizni mind a papnak, mind a hivõnek a kellõ közelséget és a tisztes távolságot, mert az egy családdal folytatott kizárólagos barátság rontja a lelkipásztori pártatlanságot.
Ezeket szerettem volna figyelmetekbe ajánlani, hogy felelõsséget érezve Papjaitok iránt, mindenben segítségükre legyetek küldetésük megvalósításában.
Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Testvéremnek és minden jóakaratú embernek!
Gyulafehérvár, 2010. április 4-én, Urunk Feltámadásának fõünnepén.
†György s.k.
érsek