Beszámoló a 2008-as Lourdes-i zarándoklatról

Tartalomjegyzék


Július 30: Velence

Reggel 9 órakor megérkeztünk Velencébe, mikor az autóbusznak 9 órát pihenni kellett.
Hogy bemenjünk a kikötőbe autóbusszal elég borsos árat kellett fizetni, ami nagyon jellemző Velencére.  Ezért kellett az útiköltséget euróval is pótolni. Innen hajóval mentünk be a városba, ami szintén egy élmény volt.


Itt mindenki saját maga választhatta ki, hogy mit látogat meg, szabad program volt mindenki számára. Lenyűgöző látvány volt a kikötő, a Szent Márk tér, a Dózse palota, a Szent Márk székesegyház, a csatornákon átívelő hidak, a gondolák, amelyeket eddig csak tévéből láttunk.

          


Velence a lagúnák városa, amely az Adriai-tenger északi részén fekvő mocsaras Velencei lagúnában fekszik. Velencét sokszor illetik az „Adria királynője”, a „víz városa” és a „fény városa” jelzőkkel. 827-ben hazahozták Szent Márk evangélista hamvait Egyiptomból, ő és szárnyas oroszlánja azóta Velence szimbólumává nőtt, maga az állam Szent Márk Köztársaságnak nevezte magát. Szent Márknak a középkor óta köszönheti Velence zarándokait, turistáit, az ebből adódó kereskedelmét, és valójában egész létét és szépségét.
A közös érdekek szorosabbra kovácsolták a szigetek közösségeit, a communákat, tribunjaik 697-ben közös vezetőt választottak, Paulicius Anafestust, az első dózsét s ezzel megkezdődött a Köztársaság 1100 évig tartó külön élete. A főbb kérdéseket eleinte a népgyűlés, az arengo döntötte el, de a főnökök már kezdettől fogva szilárdan a patrícius családok voltak. A következő századokat a hatalomért folyó éles harcok jellemezték a patríciusok és a dózsék között, 150 év alatt 20 dózse fordult meg Velence trónján.
Velence csak 1866-ban csatlakozott az Olasz Királysághoz.
Velence épületeit egymáshoz közel álló, fából készült cölöpökre építették (a víz alatt oxigén hiányában a fa nem rohad el), amelyek belenyúlnak a tengerfenék homokos és agyagos rétegeibe is. A házak megtámasztására használt fákat a mai Szlovénia nyugati területein vágták ki. A pillérek nagy része sok évszázad után még mai is érintetlen.
A Szent Márk tér Velence központja, amelynek – ahogy Petrarca írta – „nincsen párja a földön”. 56-82 méter széles, 175 méter hosszú a világ legszebb tereként is nevezett hely, amely sok történelmi esemény színtere is volt. Három oldalról középületek veszik körül. Ma is a város életének centruma.
Szent Márk-székesegyház (Basilica di San Marco): Velence legismertebb, leghíresebb látnivalója a 882-ben alapított csodálatos díszítésű épület, a város védőszentjének, az evangélista Szent Márk ereklyéinek tiszteletére, mely elemeiben, formavilágában megőrizte a bizánci építészet hagyományait. Alapja is egy bizánci keresztet mutat. Belül öntöttarany-mozaikokat, híres szarkofágokat és legritkább márványdíszítéseket láthat a turista, kívül a homlokzaton román és gót stílusú domborműdíszítést. Tetején öt hagymakupola nyúlik a magasba. Mind kívül, mind belül márvánnyal, mozaikkal, faragásokkal ékesített alkotások találhatók. A századok folyamán többször átépítették és renoválták, mai formája a XI. századba nyúlik vissza. Restaurálása már a XVI. században megkezdődött.

          

A Szent Márk Múzeumban pedig számos kincs található, melyek közül a legdrágább az a négy égetettbronz-lószobor, melyeket másolataikkal helyettesítettek a homlokzaton, hogy mindörökre megmaradhassanak az eredetiek.
Campanile: a Szent Márk-székesegyház bejáratával szemben magasodik 98,6 méter magas harangtornya. 888-912 között épült eredetije, mely 1902-ben összeomlott. A téren tartózkodók nem sérültek meg. 1912-ben avatták azt a téglatornyot, melyet ma láthatunk.
Óratorony (Torre dell'Orologio): Jobbra a bazilikától az 1496-ban emelt Óratorony magasodik, ez 2005-2006-ban felújítás alatt állt. A torony alatti árkád Velence Váci utcájába, a Merceriára vezet. Építésének idejében csodaszerkentyűként tartották számon. Mutatja az időt, a holdfázisokat és a nap haladását az állatövekben.

          

A Szent Márk tér folytatása a tenger felé nyitott Piazetta, melynek hossza 97 méter, szélessége 41-48 méter. A tér egyik oldalán a Libreria épülete foglal helyet. Vele szemben a Dózse-palota fala terpeszkedik. A két épület között két oszlop magasodik. A Dózse-palota háta mögött épült a Prigione.
Libreria: a Dózse-palotával szemben áll, 1537-ben Jacopo Sansovino kezdte meg építését, melyet Scamozzi fejezett be. A reneszánsz épület isztriai kőből készült római klasszikus stílusban. Ma könyvtár és archeológiai múzeum. Mennyezetét Tintoretto, Tiziano és Veronese képei díszítik.
Dózse-palota (Palazzo Ducale): a dózse lakóhelye és az állam hatalmi központja volt több száz éven keresztül. Már a IX. század óta ezen a helyen, bár korábbi épületekben laktak a dózsék. A mai építését 1340-ben kezdték el, s 1420-1440 között fejezték be.
Prigione: a Dózse palota háta mögött, annak folytatásaként épült a fehér falú börtön. Antonio Contino építette a XVI. században.
A Sóhajok hídja (Ponte dei Sospiri) nem más, mint e börtönt és a Dózse-palotát összekötő híd, amelyet Antonio Contino épített 1600-ban, isztriai kőből. Elnevezése Lord Byrontól származik. A hídhoz fűződő sok rémtörténet elterjedése a költőnek s Victor Hugo-nak köszönhető. Velence igazságszolgáltatása a kor szörnyű börtönviszonyaihoz képest még humánus is volt. 1660-ban itt szüntették meg először a kínzásokat a világon.

          


Szent Teodor és Szent Márk oszlopa (Colonne di San Teodoro e di San Marco): 1172-ben sikerült a magasba emelni a két oszlopot, melyen a két szent szobra látható. Mindkettő másolat.
Számos templom található még Velencében: a gótikus Santa Maria Gloriosi dei Frari, a barokk fogadalmi Santa Maria della Salute-templom, Scalzi-templom,  San Eustachio-templom, San Simeone Piccolo-templom illetve a közeli szigeteken, San Michele di Isola reneszánsz temploma és  San Giorgio Maggiore templom és bencés kolostor, Velence egyik leglátványosabb temploma.
Az érdekes látnivalókkal szolgáló séta után mindenki elfáradt, és a megbeszélt helyen már a megbeszélt idő előtt kezdtünk összegyűlni. Mindenkinek pihenésként szolgált a hajó fedélzetén megtett ringatózás az autóbuszig.
Egy kiadós vacsora után este 6 óra körül indultunk el, most már tényleg hazafelé.

© Gyergyói Örmények
ASOCIATIA ARMEANO CATOLICA GHEORGHENI,
IBAN: RO84BTRL02101205M63124XX,
adószám: 25306308

Free Joomla! template by L.THEME