Hírek

 Kezdjük a legmarkánsabb kulturális jeggyel, a gasztronómiával, különösen, ha elfáradtunk az outdoor kalandokban! Az örmény konyha Gyergyószentmiklóson azonban olyan, mint az erdélyi örmény múlt: mindenhol jelen van, szinte mindennek köze van hozzá, mégis láthatatlan, legalábbis elsőre. Az örmény konyha egyik legjellegzetesebb és Gyergyószentmiklós városában bárki által, de sajnos talán egyetlen elérhető fogása az ángádzsábur leves, amit ún. churuttal savanyítanak meg hagyományosan. Az örmény kultúra megismerését ezért leves fronton érdemes kezdeni, bár óhatatlanul az az érzésem, hogy akárcsak az örmény múlt megismerése, az ángádzsábur leves elkészítése is roppant összetett feladat, amelyhez számos alapanyag, háttértudás, helyismeret, valamint mindenképpen több idő szükségeltetik.

 

Ángádzsábur leves

 

A húsleveshez először is borjúhússal töltött tészta fülecskék, amolyan mini raviolik kellenek. Már önmagában ez is erős szűrőnek bizonyult az éttermek tekintetében, nem mindegyik levesben volt ilyen tészta. És akkor ott van a lényeg, a házi készítésű churut, ami tehéntejből és darált petrezselyemből készül. Egészen pontosan a tehéntejet hat hétig (!) savanyítják, utána rézedényben sok-sok órát forralják a petrezselyemmel együtt. A végeredmény egy erős massza, amit kiszárítanak. A városi piacon is lehet kapni churutot, de ezt sajnos nem tudtam leellenőrizni, ugyanakkor az volt az érzésem, hogy az általam eddig kóstolt levesek közül sokat máshogy savanyítottak be.

 

Churut és borjúhússal töltött tészta fülecskék

Mindegy is, önmagában is élvezetes helyzet, hogy a havasokkal körülvett, fagyzugos Gyergyói-medence és az egykori Gyergyószék központjában örmény ángádzsábur leves nyomában kajtatok. Igazi kelet-európai „feeling” ez. Mindenestre egyszer szívesen belecsöppennék egy örményszékely esküvőbe, ahol valószínűleg nemcsak igazi churutos ángádzsábur levest készítenek, hanem más örmény ételeket is.

Például saslikot, amit a Kaukázus népei ugyan mind ismernek legjobb tudásom szerint, de Zárug Aladár (ízlelgessük ezt a nevet!), az örmény templom gondnoka ezt nem teszi hozzá, hanem sorolja, mint jellegzetes örmény ételt. Gyergyószentmiklós főteréről az ódon házakkal övezett, macskaköves Márton Áron, illetve Örménytemplom utca vezet el a város fő nevezetességéhez, az örmény katolikus templomhoz. Kétoldalt végig a gazdag örmény kereskedők barokk házai. Külsőre átlagos barokk templomnak tűnik az örmény templom, igaz, fallal van körülvéve, de tüzetesebb vizsgálat során nyomban feltűnnek a különös örmény betűk. Belépve pedig látványos a gazdag díszítés. Itt mesélt nekem egyszer Aladár bácsi, aki maga is mintha valami legendából lépett volna elő, az erdélyi örmények történelméről, szokásairól, kultúrájáról.

 

 

 Az örmény múlt

 Számtalan történelmi epizód bizonyítja azt, hogy az örmények milyen mély sorsközösséget vállaltak a magyarokkal, illetve gazdagították a magyar kultúrát. A legjobban erről az örmény származású nevek tanúskodnak. Czárán Gyula, az egyik első magyar turisztikai szakember például Magyarországon nemességet szerzett örmény eredetű családban született. De a gyergyószentmiklósi születési és halotti anyakönyvek, valamint Szongott Kristóf, örmény származású kutató adatai alapján pontosan tudható, hogy örmény származású a legtöbb Buslig, Czetz (mint Czetz János 48-as tábornok), Borbíró, Csiky (mint például Csiky Gergely neves író), Cziffra és Dragomán (ami egyébként tolmácsot jelent) is. Örmény származásra utal továbbá a Hollósy (mint Hollósy Simon festőművész), Jakabfi-Jakabffy (az örményeknél ismert volt az apa vezetéknevéből a fiúra utaló –fi/ffy kötőszóval való névképzés), Kapdebo (ami ökörfejet jelent és onnan származik, hogy a leggazdagabb örmény családok marhakereskedők voltak), Karácsony (az egyetlen örmény család, amelynek egyes tagjai grófi rangra emelkedtek), Lázár és Vákár.

A sor még hosszan folytatható, és a beszélgetést követően az ember automatikusan kutat a fejében, hogy akkor tényleg ki is az örmény származású ismerősei közül. Kétségtelen, hogy a Gyergyószentmiklóson megtelepedett jelentős számú örmény kisebbség nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a település mezővárossá fejlődött, ők lendítették fel ugyanis a gazdasági életet, a kereskedelem és kézművesség révén pedig munkalehetőséget teremtettek a székelyek számára is.

 

Gyergyószentmiklós fő tere

 

A hagyomány szerint az Erdélybe települt örmények - mintegy hatszáz család - egy ősi örmény városból, Aniból menekültek el, és elsősorban a határ melletti városokban telepedtek le. Így kerültek Csíkszépvízre és Gyergyószentmiklósra is. Az erdélyi örmények legfontosabb központja, az örmény katolikus püspökség székhelye ugyanakkor nem itt van, hanem Szamosújváron, ami Kelet-Közép-Európa első tervezett városa amúgy. De nem csak Zárug Aladár, hanem Gyergyóban és szerte Erdélyben mindenhol elismeréssel beszélnek az örményekről, széles körben ismert tény, hogy mi mindennel járult hozzá a helyi örménység a társadalmi-gazdasági fejlődéshez. Ugyanakkor az integráció kezdetben egyáltalán nem volt ennyire gördülékeny.

 Az örmények nagyon gyorsan beilleszkedtek az erdélyi társadalomba, ennek egyik oka az volt, hogy egyesültek a római katolikus egyházzal, igaz, saját szertartásukat megtarthatták, s emiatt megőrizték kulturális identitásukat is. Másrészt Erdélyben az örmények egy jelentős gazdasági rést töltöttek be: kereskedők lettek, hiszen ezt a foglalkozást a nemesek lealacsonyítónak tekintették, a parasztok pedig röghöz kötöttségük miatt nem tudtak benne részt venni. Konfliktusba ezért közvetlen környezetükkel kezdetben nem kerültek, s bár gazdasági szerepkörük mellé nem társult politikai hatalom, azért sikerült néhány fontos privilégiumot megszerezniük: közösségeik közigazgatási és bíráskodási autonómiát élveztek, és két jelentősebb városuk - Szamosújvár és Erzsébetváros - a 18. század végére szabad királyi városi rangot kapott. Ez utóbbi cselekedettel az 1791. évi erdélyi országgyűlés a rendi magyar nemzet kebelébe iktatta az erdélyi örményeket, pontosabban két szabad királyi városukat.

Azonban ahogy kereskedelmi tevékenységük egyre nagyobb lett, úgy kerültek konfliktusba az erdélyi szász kereskedőkkel, Erdély másik nagy kereskedő csoportjával. Számos történelmi forrás értekezik a velük való szembenállásról, az erdélyi szűcs céhek uniója például már a 17. század végétől – tehát közvetlenül letelepedésük után – majdnem folyamatosan protestált az örmények tevékenysége ellen. Aztán a kialakult negatív kép a 19. század közepétől folyamatosan megváltozott. Orbán Balázs, „a legnagyobb székely”, aki szekérháton járta be szülőföldje majd mindegyik faluját, hogy megismerje azt, már rokonként és erős szimpátiával tekint az örményekre, hiszen a magyar nyelvet, műveltséget vették át és érdekszövetségre léptek a magyarokkal és a székelyekkel. Mindez a gyors asszimilációnak, a neves és elismert örmény származású személyeknek volt köszönhető. Kis létszámuk ellenére az örmények valóban sokat tettek az országért, elég csak arra gondolni, hogy az aradi vértanúk közül ketten is (Kiss Ernő és Lázár Vilmos) örmény származásúak voltak.

 

Lázár Vilmos és Kiss Ernő aradi vértanúk

 

A történelem szelétől bizony kicsit megszédülve jöttem ki a templomból, s nyomban megakadt a szemem a várostól északra fekvő Csobot-hegyen álló ikerkápolnán: a magyar és örmény katolikus Szent Anna kápolnákon, a két nép együttélésének szép szimbólumán. A magyar kápolna már évszázadok óta áll ott, az örmény kápolnát pedig a 18. században a nagy pestis vész következtében elhunytak emlékére építették.

 

Ikerkápolnák a Gyergyószentmiklós melletti Csobot-hegyen

 

Az örmény jelen

 Jó lenne, ha az erdélyi örmény múlt Gyergyószentmiklóson nem pusztán a legendák világába tartozna, különösen, hogy itt él Erdély legnagyobb örmény közössége. Jó lenne többet látni ebből az érdekes és értékes múltból, több ízt megkóstolni például egy valódi örmény étteremben, megismerni az erdélyi örmény múlt tárgyi hagyatékát egy látogatóközpontban, vagy betekinteni egy székelyörmény család életébe valahogy. Különösen, hogy erre helyben is mutatkozik igény.

 Ezért is kerül megszervezésre első ízben 2019. szeptember 7-én a „Bejön?! – Nyitunk a városra” közösségi fesztivál, amely a már hagyományos Örmény Kulturális Fesztivállal párhuzamosan a mindennapi örmény értékekre kívánja felhívni a figyelmet. A belváros 10, örmény kereskedők által építetett háza nyitja meg a kapuit. A program a jelenlegi polgármesteri hivatalban kezdődik, amelyet a Novák gyógyszerészdinasztia építtetett 1908-11 között.

 

A program a jelenleg Városházaként működő Novák-palotából indul

 

A látogatóknak lehetőségük lesz megnézni az épület különleges ácsszerkezetét, amely viszont már a székelységhez kapcsolódik, hiszen a környékbeli ácsok nagyon híresek voltak a század elején. A Vákár házban a résztvevők megidézik a múltat, hiszen itt működött a Vákár testvérek fényképészeti műhelye. Az államosítás után irodákat hoztak létre benne, az eredeti bútorzatot azonban a család magával vihette. Az ház jelenleg üresen áll. A program keretében helyére kerül néhány eredeti, a leszármazottaknál fellelhető bútordarab, és a fényképek is, amelyek bizonyítják eredetiségüket. Érezhető, tapasztalható lesz az a visszafogott, korántsem fényűző gazdagság, ahogy egy örmény kereskedő család berendezte a lakását, és a szomorú változás is. Egy másik házban örmény ételreceptekkel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Megkóstolhatják például a már gyergyói szinten is feledésbe merült dáb-dáb paszulyt (gyergyói örmény bab saláta) és beszélgethetnek a tulajdonossal, régi receptek felkutatójával, Berszán-Árus Csillával. Mindemellett lesz természetesen vezetett séta az örmény utcában és megnyitja tornyát az Örménytemplom is.

 Mit mondhatnánk? Megvan a következő gyergyói utam időpontja! Ki tudja, az ünnep alkalmából talán valamely ódon örmény házban valódi, házi ángádzsábur levest tudok majd kóstolni.

 

Szöveg: Szigeti-Böröcz Ferenc

Fotók: Gulyás Attila, kisujsag.ro, araratonline.com, Wikipédia

www.turistamagazin.hu