Élettörténet az idegenvezetés gerince
Ki gondolta volna, hogy egyszer csak gróf Teleki Kálmánt látjuk Gyergyószentmiklóson, az örmények által csak itt viselt vörös köpönyegbe burkolózva? Minap, mondhatni véletlenül találkoztunk a Telekiek azon leszármazottjával, aki mutogatni való erdélyi értékekre hívja fel a nyugati turisták figyelmét.
Mint aki hazajár, köszönt be ismerősen az örmény közösségi ház udvarára minap a nyakkendős buszsofőr. Bardocz Tibor idén már a harmadik csoportot hozza az örmény templomhoz, újabb háromra már az időpont is le van szögezve. Marosvásárhelyi ő, mint mondja, és Teleki gróf megbízásából kormányozza a buszt. Belgák, franciák alkotják az utazóközönségét.
A bajuszost kell keresni
Mit gondolnak az örmény örökségről a nyugatiak? – faggatnánk, de Bardocz javasolja, kérdezzük erről inkább a grófot. Ott van a templomban, igaz, nem lesz könnyű kiszúrni a turisták közül, végtelenül egyszerű ember, pólósat kell keresni, s na még a bajsza lehet ismertető j el. Azért némi tudnivalót megoszt felkészítőképpen: Teleki gróf a gernyeszegi kastélytól szervezi az erdélyi körutakat. Azért leginkább belgáknak és franciáknak, mert „amikor ők el voltak kergetve a csodarendszerben, Belgiumba menekültek.” Teleki Kálmán felesége utazási irodát is működtet „odaát”, sőt hamarosan egy egyetemista csoport is érkezik ezen kapcsolatok által Gernyeszegre, kastélyt felújítani. Az ő jussuk is, talán nem csak a munka fejébe, egyhetes erdélyi kirándulás.
Ebben hisz, és próbálkozik
Mire a templomba beérünk, már könnyen felismerhető lesz a gróf. Gál Hunor örmény katolikus plébános a templom és örménység jellegzetességeiről beszélve a csoportnak nevén szólítja Telekit, a sekrestyébe vonul vele. Mikor visszajönnek, a vörös köpönyegesek ruházatát viseli a nemesi család leszármazottja. A belgák fényképeznek, nem tudnak betelni a látvánnyal, és valószínű, emlékezetes lesz még sokáig számukra a vörös köpönyeg jelentése.
„Szándékom az, hogy megismertessen Erdély a nyugat-európaiakkal” – fogalmaz nemes egyszerűséggel Teleki Kálmán. „Erdélynek annyi szépsége van, hogy erről más nemzeteknek is tudniuk kell. Egyébként ami nagyon érdekli a nyugatiakat, az a vallási gazdagság és az együtt élő nemzetek színessége. Ez hozott a gyergyószentmiklósi örmény templomba is” – mondja, hozzátéve, minden kirándulás útvonalát úgy tervezi meg, hogy az összes erdélyi egyházat bemutathassák.
A visszaigényelt és kapott birtokok, épületek rengeteg pénzt és munkát követelnek, Teleki mégis azt mondja, félre tudja tenni az építkezési teendőket, mert az értékek bemutatását szívügyének tekinti. „Én nem vagyok egy szakképesített idegenvezető, én csak arról tudok beszélni, ami az én tapasztalatom és életem része. Elmesélem az életemet, aminek jó része itt, Erdélyben zajlott, hiszen harmincnégy évet itt éltem, szintén harmincnégy éve, hogy Nyugat-Európa a stabil lakhelyem..., bár az utóbbi időben többet vagyok itthon, mint otthon. Mert a nemességnek vissza kell ide kerülnie. Én ebben hiszek, és próbálkozom” – összegzett, összeterelve turistacsoportját, tovább indulva az Erdélyt bemutató ki tudja hányadik körúton.
Balázs Katalin, Gyergyói Hírlap, 2016. jún. 1.
