„Új esztendőben új szívekkel”

Szám 6, 22-27 - Zsolt 66 - Gal 4, 4-7 - Lk 2, 16-21

            Január elsején három dologra is gondol a katolikus ember: a polgári naptárban az év kezdete, újév napja; a liturgiában Mária Istenanyaságát ünnepeljük; VI Pál pápa kezdeményezésére azóta is az egyház a világbékéért imádkozik. Mi tehát elmélkedjünk ma Máriáról, az Istenszülőről, aki egyaránt él az Isten és az emberek világában, ami nem véletlen, hanem egy jel és ugyanakkor egy mély üzenet is számunkra.

           Újévben kifejezzük jókívánságainkat szóban és üdvözlőkártyán egyaránt. A posta a modern technika ellenére nem tudja kézbesíteni mindazt a jót, amit egymásnak kívánunk. A keresztény ember az erő egészség elé helyezi Istent, mert tudja, „ha Isten velünk, ki ellenünk”? Ezt a meggyőződésünket a Biblia is megerősíti. Aki Isten áldásának örvendhet, rendszerint a többi szükségest is megkapja az élettől.

            Ha figyelmesen végigolvassuk a Bibliát, találkozunk benne áldásokkal. A Számok könyvében Mózes az Úrtól kapta azt az áldást, amellyel a papok költői szavakkal megáldották a pusztában bolyongó népét: Így szólt az Úr Mózeshez:  „Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izrael fiait, e szavakkal: Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget! Hívják le Izrael fiaira a nevem, és én megáldom őket” (Szám 6,23-27). Tudjuk, hogy az áldás erejével elbocsátott nép révbe érkezett, amikor Józsue vezetésével elfoglalta Kánaánt. De Izraelnek nem csupán közösségi élete bizonyult sikeresnek az áldás nyomán. A megváltás beteljesedését váró Izrael leánya, Mária, miután örömét vitte a Júda hegyei között lakó unokanővérének, nemcsak Erzsébet nevezte őt áldottnak (Lk 1,42) , hanem ő maga is elismerte Isten különös gondoskodását és hogy a bibliai áldás szó szerint teljesedett be rajta, amikor a Magnificatban ( Szűz Mária hálaadó éneke Szent Lukács evangéliumának prológusában) így kiáltott fel: „letekintett az Úr alázatos szolgálójára” (Lk 1,48).  Mária tehát mint Izrael leánya részesedett népe áldásában. De Mária ezt az áldást nem a sajátjának tekintette. Istennek további terve volt vele. Mária áldása valójában a Gyermeke volt. Mivel Jézus minden emberhez küldetett, Isten áldása is rajta keresztül lett minden nép és minden ember örökrésze. Mivel Mária közvetítésével szállt a béke áldása az emberiségre, méltán viselheti ő a Béke Királynéja címet, s illő, hogy éppen az ő Istenanyaságának ünnepén imádkozzon egyháza az egész világ békéjéért.

  A befogadó szív

            A mai ünnep olvasmányai szerényen/diszkréten említik Máriát. Pál apostol a maga 14 levelében csak egyszer tesz említést róla: „Az idők teljességében Isten elküldte fiát, aki asszonytól született”. Lukács evangélista Máriát és Józsefet állítja elénk, de egyúttal egy lényeges észrevételt tesz: „Mária szívébe véste e szavakat, és el-elgondolkodott rajtuk. Mária megjegyezte a történteket és elgondolkodott azokon, vagyis Mária egy értelmiségi asszony volt. Lukács ezzel magyarázza Mária személyének jelentőségét. Mivel a Bibliában a szív az értelem székhelye is volt, Mária nem csak az értelem, de a szív asszonya is volt. E lényegtelennek látszó megjegyzésével Lukács jelentős üzenetet közöl. Elmondja, hogy Isten miképpen tud belépni az ember életébe. Csak úgy sugallja az evangélista Mária példáján keresztül, aki nemcsak biológiailag találkozott Istennel, a foganás révén, hanem a lelkében is, amikor szívébe véste az eseményeket, és elgondolkodott azokon. Mária nemcsak akkor lett anyja a kis Jézusnak, amikor őt a méhébe fogadta, hanem még inkább, amikor lelkileg is magáévá tette őt. Így még mélyebben kitárulkozott előtte. Így érthetjük meg Jézusnak azt a megjegyzését is, amit akkor tett meg, amikor egy asszony a Messiás anyjára utalva felkiáltott, hallva a lélekmozgató tanítását: „Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál!” Lk 11,27). Jézus még hozzátette: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!” (Lk 11,28).

 Mária arra tanít, hogy igyunk a forrásból

             Az emberiség ma mindinkább egy történelmi útkereszteződéshez érkezik: vagy tudatosítja rendeltetését, vagy elpusztítja önmagát. Pusztulását nem csak azok a szofisztikus fegyverek okozhatják, amelyeknek rombolóerejét talán még ki sem próbálta. Az utóbbi évek terrorcselekményeinek gyakorisága komolyan felteszi a kérdést: az emberi társadalom legveszélyesebb ellenségei éppen azok a társadalmi-technikai megvalósítások, amelyeket a homo faber anélkül épített fel önmagának, hogy közben a szívében megforgatta volna azokat a gondolatokat, amelyekkel építkezett. A Biblia Teremtés könyvében arra is találunk eklatáns példát, hogy mi lett azzal a toronnyal, amit az égig akartak építeni. A mai ünnep liturgiája is ezért imádkozik: „Az Úr ragyogtassa az ő arcát feléd, aki a békét hirdeted.” Talán megfordítva is áll a tanítás: tartós békét csak Isten áldásával lehet teremteni a földre.

             Mária Istenanyaságának az ünnepe és annak tanítása az esztendő első napján meghív bennünket, keresztényeket, hogy igyunk a béke forrásából, és verjünk ott gyökeret, ahol valóban tartós gyümölcsöt hozhatunk a világ javára: a békének mindenekelőtt az emberi szívekben kell meggyökereznie. A világot csak innen tudja bejárni és átjárni: „A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bőségéből beszél” (Lk 6.45). Az út a liturgiától és az imádságainktól a világ békéjéig a mi keresztény hitünkben gyökerezik, és abban a meggyőződésünkben, hogy Isten az emberi szíveken keresztül cselekszik. Ezért kell most az ünnepek idején megnyitnunk szívünket Jézusnak, hogy lehessünk a béke követei. Mária ebben a tekintetben is tanú és modell marad számunkra.

Mária a Béke Királynéja

            Amikor a békéért imádkozunk, nem azt várjuk, hogy az essen az égből készen a földre, hanem az imádság közben megnyílik a szívünk Isten előtt, és ő megtölti lelkünket az ő gondolataival, a béke gondolataival. A szentek közössége pedig azt jelenti, hogy Mária példája és imádsága révén bátorságunk lesz, hogy az új esztendőben kitárjuk a szívünket Isten előtt. Miközben a békéért imádkozunk, kifeszítjük önző szívünket, Isten a földkerekséget újjáteremtő hatalma előtt. Isten ott is megynyithatja az emberek szívét, ahol úgy tűnik, hogy visszautasítás és megrögzöttség van. Ő egyedül tudja megerősíteni az emberiség összetartozásának és testvériségének a hitét, annak ellenére, hogy ennek szomorú története van és hosszú időszakon keresztül nem gyűjtöttünk jó tapasztalatokat erről.

            Imádkozni annyit jelent, mint elismerni, hogy tanulhatunk Istentől. Az ember nagyságára vall az a képessége, amellyel dialógust tud folytatni Istenével. Szent Pál apostol a mai szentleckében emlékeztet keresztény hitünk azon nagyságára, ahonnan bizalommal az Atyához fordulhatunk: Az Isten Fia emberré lett, hogy mi emberek Isten gyermekei lehessünk. Ezért a szívünkben az a gyermeki szeretet tőr fel iránta, mely arra képesít bennünket, hogy őt Atyánknak szólítsuk. Mária mivel a Szentlélek közreműködése folytán Istenszülő lett, velünk együtt imádkozik a békéért. Mivel ő szülte világra a Béke Fejedelmét, nyugodtan szólíthatjuk Máriát a Béke királynőjének is.

Így, szívünkkel belegyökerezve a békébe, megvalósíthatjuk azt az igazságot, mely megtermi a béke gyümölcsét, ami nem egy kívülről vagy felülről ránk erőszakolt törvény lesz, hanem egy szívünkben gyökerező egymásiránti tisztelet, mely az emberiség új tavaszának a korszakaként egyenlőséggé, testvériséggé és békévé virágzik ki. A keresztény hitben és a szívünkben megalapozott béke megbocsátani is tud, mert Istennek a felénk lépő megbocsátó irgalma megértővé tesz bennünket mások gyengeségei iránt, és mindig ébren tartja bennünk a megtérésbe vetett reményt. A Jézus Krisztushoz való tartozásunk a Nyolc boldogság tanúivá emel bennünket, ahol a béke és az igazság utáni vágyunkat a megbocsátás és a kiengesztelődési vágyunk hitelesíti. A kereszténység a társadalom javára azzal a szolgálattal lehet, ami a földkerekség békének igazi, tartós alapjául szolgálhat. Ebben az igyekezetünkben Mária, a Világ Királynéja imájával és életpéldájával elkísér bennünket, hogy ez az új esztendő, mely ma vette kezdetét, valóban békés legyen az egész emberiség és világ számára.

Gyergyószentmiklós, 2008. december 23-24-én.

Baróti László-Sándor