Szentcsalád vasárnapja

A mai evangéliumban szent Lukács teológiai szempontokra figyelve mondja el a 12 éves Jézus és a szent család Jeruzsálemi zarándoklatát.

Mózes törvénye szerint a választott népnek évente háromszor illett Jeruzsálembe menni, a szent városba.

            Jeruzsálem már Dávid óta a frigyszekrény városa lett, amiben Isten lakott, majd Salamon felépítette a templomot s ezután a választott nép lelki egységét szolgálta a város. Mária és József ide viszik a 12 éves Jézust, hogy ismerkedjék a templommal, mert a következő esztendőben a 13. évét töltötte, amikor nagykorúsították.

            A jeruzsálemi templomban húsvétkor áldozatot mutattak be a papok. Ezen vett részt a szent család Jézussal együtt. A papok ilyenkor meggyújtották a tüzet az oltáron, majd egy arany vederből megitatták az áldozati bárányt, azt levágták az egyiptomi szabadulás emlékére. Vérével meghintették az oltár szarvait, ami azt jelentette, hogy életet adtak az elkövetett bűnökért. Majd az áldozat idején a nép arcra borult Isten előtt s kérte a szabadulást, most már a bűntől és nem a fogságból. Az újszövetségben a szentmisén Krisztus áldozatára emlékezünk. A mi bűneinkért isteni életet áldozott az Atya a kereszten. Ezért váltunk szabadok a bűntől s ezért a mi hivatásunk a szabadság. Mi nem háromszor jövünk a templomba, hanem minden vasárnap, hogy jobban részesedjünk abból a szabadságból, amit Krisztus vére szerzett meg. Ezért mutatja fel Krisztus eucharisztikus testét a pap a szentmisében: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Mert szabadon élni az utca szellemétől, a szenvedélyektől, az önzéstől, csak krisztussal lehet. Akik nélküle próbálnak szabadságot hirdetni, szolgaságba esnek. Saját maguk vagy mások rabságába.„Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2 Kor 3,17).

            Lukács evangélista teológiai szempontokat követ Jézus gyermekségtörténetének elbeszélésében. A 12 éves Jézus azért marad Isten templomában, hogy kinyilvánuljon, ő az Isten Fia. Szent Lukács teljes evangéliumának a célja, hogy tanúságot tegyen, Jézus a Megváltó, aki a helyes istenismeretre tanítja az embereket. A templomban ezért felel a bölcsek kérdéseire, s ezért válaszolja Máriának: „Nekem Atyám dolgaiban kell lennem.”

            Mária és József három napig keresik Jézust, ami egy újabb utalás Jézus istenségére. A Bibliában három napig kell keresni Istent, míg megtaláljuk. Jónásnak három napig kellett a hal gyomrában lennie. A tanítványok a keresztre feszítéstől számítva harmadnapra találkozhattak a feltámadt Jézussal. A szent család három napig keresi a kis Jézust, mert ő Isten Fia, az Atya gyermeke.

            A kis Jézus a jeruzsálemi Templomban van. A templom Isten háza, ahol Istennel találkozhatunk. Lukács ezzel is hangsúlyozza, Jézusban az Isten nyilvánult meg, akit templomban imádunk. Az ószövetségben egyetlen templom volt, hogy ezzel is kiemeljék: egyetlen Isten létezik, a pogányok hamis isteneket, bálványokat imádnak. Az újszövetség több templomot építhet, de Isten egyetlen maradt. A megtestesülésben az egy Isten második személyét ismertük meg, aki nem bontja meg Isten egyetlenségét. Egy Istenben három személy létezik: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

            „Miért tetted ezt velünk?”- kérdezi Mária Jézustól. A szülőnek joga van kérdőre vonni gyermekét sőt, kötelessége is. De ahogyan Jézus Isten Fia volt, úgy mi is isten gyermekeivé lettünk a keresztségben. „A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8.16) Lukács hangsúlyozza, a szülőnek Isten akarata szerint kell nevelnie gyermekét, nem sajátíthatja ki magának. A gyermek is akkor lesz igazán boldog, ha Istennek is kedve telik benne. Jézus az atya akaratát keresi, mint ahogyan a Miatyánkban tanította: Legyen meg a Te akaratod. Mi is ezt kérjük gyermekeinkkel kapcsolatban is.

            Jézus visszatért Názáretbe. Nem maradt a jeruzsálemi Templomban. Miután kinyilvánította istenfiúságát, visszamegy a társadalomba. Isten nem csak a templomban van jelen. Megtalálható mindenütt, ahol szeretik és szolgálják egymást az emberek. „Ne féljetek többé Babilon királyától; ne féljetek tőle -mondja az Úr -, mert veletek vagyok, hogy megmentselek és kiszabadítsalak titeket a kezéből.” (Jer 42,11) „ S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,20) A kis Sámuelt is a silói szentélybe vitte anyja. Sámuel sem maradt a szentélyben, bár annak a szolgálatába állott, hanem a nép vezére lett. A próféta példája tanítja, sokszor úgy teljesítjük Isten akaratát, ha egymás szolgálatába állunk. Jézus is ezt tanítja: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért” (Mt 20,28). „Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, hogy így minden az Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké” (1Pét 4,11).

            Mária József és Jézus meglátogatták a jeruzsálemi Templomot. Az esemény által Lukács rámutatott Jézus istenfiúságára, de arra is, hogy a templomban megismert Isten gyermekei vagyunk, s az ő szentsége ragyog gyermekeink szemében. De gyermekeink boldogulásában fontos igazság, hogy őket nem sajátíthatjuk ki magunknak, mert nekik hivatásuk van. Az Isten akarata kell az ők életükben is megnyilvánuljon, s nem a szülők sokszor önző szándéka.

Gyergyószentmiklós, 2006. Szent Család vasárnapján.

Baróti László-Sándor