„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”

            Eleddig senki nem hallott Názáretről. A bibliai időkben egy kis város volt, amelyet nem jó szemmel néztek Jeruzsálemből. Mégis ebből a városból választotta Isten Máriát, akinek Gábriel arkangyal a legmagasabb tiszteletet fejezte ki, amit valaha is asszonynak adtak: „malaszttal teljes”. Nem meglepő tehát, hogy Jézus születésének hírüladása azzal végződött, hogy Mária kimondta a híres szavakat: Íme az Úr szolgáló leánya, történjen velem szavaid szerint. E két mondat között Isten felforgatta a világ történelmét: a megtestesülés órája csengetett, s az összes ószövetségi jövendölés beteljesedett. Ezeket idézik föl az angyal szavai.

            Mindenekelőtt Dávid kapta az ígéretet a Messiás születésére vonatkozóan. Az angyal szavai Nátán próféta szavaira utalnak, amelyeket az első olvasmányunkban olvastunk. (2 Sám 7.). Ez volt az ígéret, amiből a Messiásvárás kinőtte magát. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége” (Lk 1, 32-33). Egy másik címe: „Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját”, ami a bibliai nyelven azt jelenti, hogy király lesz. A Dávidnak tett ígéret alapján minden király a királlyá kenésének napján az Isten Fia címet kapta.

            Mária mindezeket megértette s bátorkodott megjegyezni az angyalnak, hogy ő még fiatal lány, s mindez nem történhetik meg vele, nem foganhat gyermeket. Az angyal más messiási ígéretet is felidézett neki, s kijelentette: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.” Ismert dolog volt, hogy a Messiáson az Isten Lelke lesz. Izajás így írt: „Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke” (Iz 11,1-2). De az angyal még tovább megy itt. Aki születni fog, Istennek a valóságos Fia lesz: „Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni”.

            Szent Lukács hangsúlyozza, hogy Jézusnak nincs természetes apja, mert Ő Isten Fia. Ezt két argumentummal is alátámasztja: - „Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” Vagyis Mária szűz, azért nem lehet József az apa.  - Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Lukácsnál ez a másik bizonyítéka, hogy Jézus az Isten Fia, hiszen a szokás szerint az édesapa adta a gyermeknek a nevét. Emlékezzünk vissza Keresztelő János születésére. Jánosnak apja, Zakariás adta nevét, némasága ellenére.

            „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35) sorok a Teremtés könyvét juttatják eszünkbe, ahol ezt olvassuk: A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött (Ter 1,2); és  a 104. zsoltárt, ahol ez áll: „Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét” (Zsolt 104,30). Isten lelkének ez a kivételes nyugvása Krisztuson a „Szentlélek beárnyékol” kifejezésben is megfogalmazódik. A képet a pusztai vándorlásból vette Lukács, ahol Isten lelke felhőben kísérte a Találkozás Sátrát, de Jézus színeváltozásakor is ugyanebből a felhőből hallatszott a szózat: „ez az én szeretett fiam, őt hallgassátok”.

            Mindezekre a kinyilatkoztatásra Mária engedelmességgel válaszol: a hit engedelmességével, ahogyan mondaná Pál apostol. S Mária valóban engedelmes. „Íme” – mondja ki a híres szót, amit az ószövetség nagyjai válaszoltak Istennek, amikor őket kiválasztotta és megszólította. Pl. Sámuel: „Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád” (1 Sám 3,10). Mária így válaszolt: „íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” A „szolgáló” kifejezés itt nem a szolgalelkűségnek, hanem a szolgálatkészségnek ad hangot. A kereszténység szolgálatra hív mindenkit. Sokszor nem látjuk értelmét a kis tetteknek, pedig azokból is nagy dolgok születhetnek. Mária kis és jelentéktelennek tűnő igenjének köszönhetjük a megtestesülést, és hogy a karácsonyi öröm eljutott mihozzánk is: „Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya!  Nem hajtja végre rajtad az ítéletet az Úr, elűzte ellenségedet, Izraelnek az Úr a királya, ne félj többé semmi rossztól!” (Szof 3.14-15). De mindez sokkal csodálatosabb, mint el tudjuk képzelni. Máriának az egész élete nem lesz elég arra, hogy szívében végiggondolja a csodákat, melyek vele történtek. A mi életünknek is vissza kell tükröznie Istenünk jóságát. Mert a megtestesülés a mi életünket is megváltoztatta és gazdagabbá tette. Gondolkodtam-e már el ezen igazán?

Gyergyószentmiklós, 2008. december 21.-én.

Baróti László-Sándor